Az akkori kalandos utazás mai ésszel nehezen felfogható. Most fogod az útleveled, és addig mész, ameddig akarsz.
Akkor nekiindulni egy 1500 km-es útnak Polskikkal, Ladákkal, Skodákkal. Át a nagy vezér által uralt Románián, ahol a férfiak éjjelre leszerelték az ablaktörlőkarokat és felváltva álltak őrt a táborban. Ahol a szappan volt a legértékesebb cserecikk. A kék-vörös is nagy értéket képviselt, de akinek Fa szappanja volt, az báránybőrre alkudozhatott.
Akkor még tilos volt a Vaskaput lefényképezni, persze, hogy mindenkinek volt róla fényképe. Márcsakazértis!
Vagy az Emona kemping megkopott emlékei, a meleg napokon elviselhetetlen hőség a sátrakban. Vagy Neszebár régi kis házai, amelyek mostanság egy rosszízű kínai piac benyomását keltik.
Amikor Neszebárban sörösüvegszedés közben a helyi erők bezártak bennünket egy faházba, és apáink határozott és erős hangú fellépése után engdtek csak ki.
Immár az én gyerekeimmel mentem, akik majdnem akkorák, mint amikor én jártam anno arra.
De talán mégiscsak a sátorral kellett volna kezdenünk a luxuszsálloda saját medencéje helyett?
Aquaparkok, ugrálóvárak, lovaskocsikázás? Van, rendben van, de mégis kevés. Vagy éppen túl sok?
Mások már a mi gyerekeink. Mást látnak, másokról beszélnek. Gyerekkorunkban nem volt internet,légkondi, kényelmes, gyors és biztonságos autó. Hétfőn nincs már adásszünet, bármikor megnézhetik a kedvenc rajzfilmjüket.
Nem akarok jönni most a bezzeg a mi időnkben dumával.
Simán rosszabbak voltunk, almát loptunk, az épülő házakban menekültünk az éjjeliőr elől, meg sem tudott gyógyulni az egyik seb, már ott is volt a következő horzsolás a térdünkön.
Ízeket, illatokat, érzéseket kerestem.
A frissen sült apró tengeri hal ízét, a kiszárított csikóhalak látványát, a tengerparti lapos köveken lecsiszolt kagylók márványmintáját.
Kerestem, de egy nemvárt idegen világba csöppentem.
Vártam a kissé régimódi, szockós emlékképeket, és egy idegen, a fogyasztóra optimalizált szállodavárost találtam, tele hamis parfűmmel, napszemüveggel, illúzióval.
Nem ezért jöttem.
Sajnálom, mert amit most láttam, azt máshol is láthatom.
És nem vagyok erre kiváncsi. Nem erre vagyok kiváncsi.
A régi Bulgáriáért csak a mostani Bulgáriába mehettem. Dehát tévedtem ebben, mint sok más dologban is. Talán nem rajtam múlt, de ez most nem is lényeges.
De a kagyló finom volt. A helyi sör pedig kifogástalan.
Kell-e ennél több?
