Van-e Mikulás?

Régóta folyik a vita arról, hogy a Mikulás létezik-e, és vajon repülő szarvasok húzzák-e a szánját, és hogy egyáltalán van-e ideje karácsony este körberepülni a földet ajándékot osztogatni.



Repülő szarvasok igenis léteznek!

A Tétényi úton sínfektetés akadályozza a haladást

Bukarest kicsiben

Érdekes világ lehetett ott régen, de azt hiszem jobb, hogy kimaradtunk belőle.
Amikor a Kondukátor megalomániája létrehozta (a Pentagon után) a világ második legnagyobb épületét.
Hatalmas belmagasság, mindenütt márványmozaikok, faragott fa, márvány ajtók és oszlopok, több száz négyzetméteres szőnyegek, kristálycsillárok százszámra.

És persze a saját mertóvonal és az atombunker sem hiányozhatott.

Kedvenc feleségének pedig a palotája mellé építette a Tudományos Akadémiát, hogy Elena asszony ott kutathasson kedvére. Mind a négy elemijével...

A palotának helyet adó sokhektáros kertet masszív kőfal védte, benne medencék és teniszpályák sorakoztak. A palota előtti téren pedig reggelente összeterelték Románia szenátorait, hogy szeretett vezérük megnézze Őket, hogy megvannak-e, dolgoznak-e. Néha, a vezérnek kedve támadt arra, hogy megnézze népét is. Ekkor a palota elé odatereltek pár százezer (!) embert, hogy lássa, mindenki megvan, minden rendben van.

Amíg el nem felejtem, a palotában nincs légkondi.

Még a magukat legnagyobbnak tartó emberek sem gondolhatnak mindenre...

Nyolc füstölt pisztráng

A héten régi barátaink látogattak meg bennünket.
A Balaton túlpartján nyaraltak, egy ebédre láttuk vendégül Őket.
Csak, hogy tartsuk a szokást, valami ízletes, de mégis különleges étellel vártam Mikoláékat.
Frissen, házilag füstölt pisztrángot és hozzá spenótos-tejszínes-vargányás szósz készítettem.
A halakat már előző nap megvásároltam, megtisztítottam, és beszórtam fűszersóval, majd a hűtőbe tettem.
A szószt nem nagy kihívás elkészíteni. A fél kilónyi spenótót megpárolok, tejszínnel, krémsajttal dúsítom, beleteszem a fagyasztott, felkockázott vargányát, sózom, borsozom, összemelegítem, majd botmixerrel pépesítem.
A pisztrángról leitatom a felesleges páclevet, beleteszem a füstölőbe, a füstölőt lezárom.
A két égőt feltöltöm spiritusszal, meggyújtom, és a ráteszem a zárt edényt.
25 perc alatt elkészülnek a halak. Ekkor a fedőt leveszem, kicsit várok amíg a halak kihűlnek, majd a szósszal tálalom. Mit is lehetne inni hozzá, mint egy finom Szürkebarátot feles fröccsben...

Csobánc

Délutáni pihenés után, kávéivás közben, azon tanakodunk a teraszon, valamiféle mászkálás programot kellene kitalálni.
A siklóernyősök mindig nagyon érdekes látványt nyújtanak, éppen most egy pirosat látni. Menjünk fel a Csobáncra? Menjünk!
Dehát magasan van, meg a gyerekek hisztiznek majd... Kikerülős csel következik, - aki feljön velünk, az kap egy fagyit, és másnap egy nagy meglepetést!
Pár éve voltunk fennt gyalog, úgy emlékszem, a gyulakeszi templom mellett visz fel az út. Tényleg arra kell menni, szűk, gyökerekkel szegélyezett, vízmosott utak visznek fel a hegy közepéig.
Szerencsésen találunk parkolóhelyet az autónak, és nekivágunk az útnak. Mindenki kap egy kis palack vizet a nagy útra való tekintettel...
Lukat beszélek a gyerekek hasába, de sikeresen felérünk.
Fenntről a panoráma csodálatos. A Balaton fele tekintve látni tanúhegyeket, és Észak-nyugatra tekinte látni a Somlót és a Sümeg várát is.
A hegy tetején éppen indul egy siklóernyős, egy másikkal szóba elegyedünk. Ő összecsomagolta az ernyőjét, túl erősnek ítéli a 30-40 km/órás szelet. Észak-nyugatról erőteljes felhősödés látható, az érkező hidegfront előjele.

A piros versenyernyős magasba emelkedik, fújja-fújja felfele a szél. Majd lassal ereszkedik, és a kocsija mellett ér földet egy kis zöld mezőn.

Hát igen, így kényelmesebb lemenni a hegyről :-)

Nem is kell több...

Vargánya

Tudjátok, már az idei pecázás sem az igazi.
Mint a szilveszteri tévéműsoroknál. A tavalyi jobb volt...
Mondanak ezt is, azt is, de a panasz az általános. De most nem érdekes, nem is erről írnék pár sort .

Hanem a vargányáról, sőt az ízletes vargányáról.

Régen apámmal sokat jártunk gombászni. Hol csiperkét, hol őzlábat szedtünk, de nagy kedvenc a vargánya volt. Roppanós, tömzsi vargányák, azzal az utolérhetetlen illattal...

A Farkaserdőben mindenki ezt szedte (volna), baráti társaságok sem osztották meg egymás között a jó vargányás helyeket. Ha egy fél kosárral szedtünk, az már siker volt.

Otthon már előre éreztük a gomba fűszeres illatát. Mindegy, hogy pörkölt, rántott gomba vagy tojásos gomba készült belőle. Vártuk, nagyon vártuk. Ültünk a sarokpadon, és ettünk. Akkor ezek a pillanatok nem jelentettek sokat, csak egy jó vacsorát.

A múlt héten is Kisapátiban voltunk. Egy kiadós esővel zárt a hét. Kedden elmentem Józsival pöfeteget nézni a Szt-György hegyre. Még egy árva csiperkét sem találtunk.

Volt még egy óránk, megnéztük a vargányás helyemet, - és a megérzés jónak bizonyult.

Egy óránk volt, kb. 40-45 darabot sikerült szedni.

Másnap a gyerekekkel mentünk, sikerült szedni 25 darabot fél óra alatt. Persze nekik minden baj volt, a pókháló, csalán, bogár, darázs...

Harmadnap ismét szakítottam időt a gombaszedésre, egy új helyet is megnéztem, és egész kosárral sikerült begyűjtenem.

Száradt otthon a gomba, fortyogott a gombapöri.

Két két múlva nagy vendégség lesz nálunk. A lányom 7. szülinapja. Meg is ünnepeljük vargányás-tejszínes-spenótos füstölt pisztránggal és vargányás vadpörkölttel.

Meg persze sültkrumpli és halrudacska is lesz.

Ahogy egy ilyen lányos szülinapon illik.