Csobánc

Délutáni pihenés után, kávéivás közben, azon tanakodunk a teraszon, valamiféle mászkálás programot kellene kitalálni.
A siklóernyősök mindig nagyon érdekes látványt nyújtanak, éppen most egy pirosat látni. Menjünk fel a Csobáncra? Menjünk!
Dehát magasan van, meg a gyerekek hisztiznek majd... Kikerülős csel következik, - aki feljön velünk, az kap egy fagyit, és másnap egy nagy meglepetést!
Pár éve voltunk fennt gyalog, úgy emlékszem, a gyulakeszi templom mellett visz fel az út. Tényleg arra kell menni, szűk, gyökerekkel szegélyezett, vízmosott utak visznek fel a hegy közepéig.
Szerencsésen találunk parkolóhelyet az autónak, és nekivágunk az útnak. Mindenki kap egy kis palack vizet a nagy útra való tekintettel...
Lukat beszélek a gyerekek hasába, de sikeresen felérünk.
Fenntről a panoráma csodálatos. A Balaton fele tekintve látni tanúhegyeket, és Észak-nyugatra tekinte látni a Somlót és a Sümeg várát is.
A hegy tetején éppen indul egy siklóernyős, egy másikkal szóba elegyedünk. Ő összecsomagolta az ernyőjét, túl erősnek ítéli a 30-40 km/órás szelet. Észak-nyugatról erőteljes felhősödés látható, az érkező hidegfront előjele.

A piros versenyernyős magasba emelkedik, fújja-fújja felfele a szél. Majd lassal ereszkedik, és a kocsija mellett ér földet egy kis zöld mezőn.

Hát igen, így kényelmesebb lemenni a hegyről :-)