Vargánya

Tudjátok, már az idei pecázás sem az igazi.
Mint a szilveszteri tévéműsoroknál. A tavalyi jobb volt...
Mondanak ezt is, azt is, de a panasz az általános. De most nem érdekes, nem is erről írnék pár sort .

Hanem a vargányáról, sőt az ízletes vargányáról.

Régen apámmal sokat jártunk gombászni. Hol csiperkét, hol őzlábat szedtünk, de nagy kedvenc a vargánya volt. Roppanós, tömzsi vargányák, azzal az utolérhetetlen illattal...

A Farkaserdőben mindenki ezt szedte (volna), baráti társaságok sem osztották meg egymás között a jó vargányás helyeket. Ha egy fél kosárral szedtünk, az már siker volt.

Otthon már előre éreztük a gomba fűszeres illatát. Mindegy, hogy pörkölt, rántott gomba vagy tojásos gomba készült belőle. Vártuk, nagyon vártuk. Ültünk a sarokpadon, és ettünk. Akkor ezek a pillanatok nem jelentettek sokat, csak egy jó vacsorát.

A múlt héten is Kisapátiban voltunk. Egy kiadós esővel zárt a hét. Kedden elmentem Józsival pöfeteget nézni a Szt-György hegyre. Még egy árva csiperkét sem találtunk.

Volt még egy óránk, megnéztük a vargányás helyemet, - és a megérzés jónak bizonyult.

Egy óránk volt, kb. 40-45 darabot sikerült szedni.

Másnap a gyerekekkel mentünk, sikerült szedni 25 darabot fél óra alatt. Persze nekik minden baj volt, a pókháló, csalán, bogár, darázs...

Harmadnap ismét szakítottam időt a gombaszedésre, egy új helyet is megnéztem, és egész kosárral sikerült begyűjtenem.

Száradt otthon a gomba, fortyogott a gombapöri.

Két két múlva nagy vendégség lesz nálunk. A lányom 7. szülinapja. Meg is ünnepeljük vargányás-tejszínes-spenótos füstölt pisztránggal és vargányás vadpörkölttel.

Meg persze sültkrumpli és halrudacska is lesz.

Ahogy egy ilyen lányos szülinapon illik.