Második hó

Ezt is megértük, sajnáltak az óvónők...
Hogy milyen nehéz a dolgom, majd három hónapig én vigyázok a gyerekekre, és hogy milyen nehéz nekik is, hogy nincs itthon az anyjuk.
Csak szegény anyát nem sajnálja senki :-)

Éjjel egyig a blog beállításait próbáltam csiszolni (kb. 11-kor kezdtem el, miután már nem bírtunk valami filmet megnézi Bélával). Hajnalban nem voltam valami friss.
Szóval éjjel egykor még visszavittem Petit a saját ágyába, de valamikor visszajött hajnalban, de pontosan erre nem emléxem.
Az viszont biztos, hogy fél hatkor ült mellettem az ágyon, és a Boci boci tarkát énekelte. Valahogy nem volt kedvem nevetni ezen, talán nem voltam elég éber hozzá...
De sikerült visszaaludnia, annyira, hogy fél hétkor negyed óráig keltegettem, mire életet leheltem belé...

A mai túra úgy 450 km volt, visszaértem időben Pestre. Szécsény magasságában rendesen havazott, szerencse, hogy a téli gumis kocsival indultunk el.
A Lagunára nem volt ma jelentkező, csökkentek az árán. Csak azt a kib..szott törzskönyvet kellene megtalálnom, - szétforgattam már az egész lakást, de nem nincs sehol.